A változás benned is megkezdődött?
Szemelvények a https://www.sopronitema.hu/tallozo.html oldalról.
Mit jelent soproninak lenni? - Aki válaszol:
2009. október 05. Hárs Olivér, a Castanea Környezetvédelmi Egyesület elnöke
Hálás nagyapjának, aki annak idején Sopronba költözött, hiszen azóta sem talál még egy ilyen várost, ahol ennyire együtt él az épített környezet a természettel. „Itt az erdő szinte befolyik a házak közé, és a Fertő-táj is rengeteg szépséget tartogat. De más okok miatt is büszke vagyok Sopronra. Példaadó város ez, itt volt az első közpark, az Erzsébet-kert, és itt alapították az első városszépítő egyesületet is.”
2012. február 07. Hegedüs István Venesz-díjas mesterszakács
„Bár nem Sopronban születtem, kisgyermekként sokat jártam itt szüleimmel. Sopron nekem egyfajta gyermekszerelem. Éppen ezért nem véletlen, hogy az általános iskola után itt akartam továbbtanulni.” „Mai rohanó, konyhakész-mélyhűtött világunkban sokszor elgondolkozom: jól van ez így, nem kellene visszahozni, legalább néha-néha a nagymamák világát? – Soproninak lenni a szakácsszakmában is rangot jelent. A Soproni Szakácsklubbal számos nemzetközi szakácsversenyen veszünk részt, és mindig fontos szempont, hogy a modern gasztronómia elemei közé a hagyományos soproni, poncichter konyhát, a babstercet és a babos pogácsát is becsempésszük.”
2012. február 22. dr. Szlávik Lajos sebész főorvos
„Sopron mindig is nyitott múzeum volt, lakói pedig összenőttek a várossal. Tűnt századok magas művészi igényű mestereinek kiváló építészeti alkotásai hordják magukon elődeink szorgos keze nyomait. Az épületek szép lassan átveszik a bennük élők életét, mígnem lakóik szellemisége is a házak hangulatához idomul. Talán ez a soproniság, legyünk rá büszkék.”
2012. március 07. dr. Bencze Pál geofizikus mérnök, címzetes egyetemi tanár
Sopron befogadó város, szellemisége apáról fiúra száll a családban. Tovább adták a bölcsességet, a szűkebb és tágabb környezet tiszteletét és megbecsülését. „Ez a város mindig is megbecsülte a tudós emberfőket.”
2012. április 11. Németh Árpád Sopron-ért-díjas okleveles vegyész- és gazdasági mérnök
„A tudást nem lehet elvenni!” – hallom ma is apám intő szavát, amihez megfelelő hátteret adtak iskoláim, tanáraim. Sopron szeretete hozott vissza a városba, a sörgyárba, ahonnan nem tudtak elcsábítani. Sopront a sör is ismertté tette, határainkon kívül és belül. Ha ebben nekem is szerepem volt, akkor legalább visszaadhattam valamit, amit én is kaptam szülővárosomtól. Mindent összevetve elégedett ember vagyok, és teljesen azonosulni tudok Buddha bölcs mondatával: „Az egészség a legnagyobb ajándék, az elégedettség a legnagyobb gazdagság, a hűség a legjobb kapcsolat”. ”
2012. április 18. Giczy Kurt technikus, az Európai Borlovagrend tagja
„A zene, immáron úgy tűnik, egész életemet végigkíséri, hisz több mint fél évszázada benne vagyok a város zenei életében. Döntően ez határozza meg soproniságomat is, hisz a város zenekultúrája minden tekintetben meghatározó nemcsak az ország, hanem Európa zenei életében is. Erre velem együtt büszke lehet a város összes polgára, én pedig „echte Ödenburger”-ként, ha csak morzsányit is, de úgy érzem a magam részét is hozzátettem.”
2012. május 03. dr. Závoti József matematikus
„Gyakran látom, hogy akik vidékről jöttek, igyekeznek elfelejteni falusi múltjukat. Nem török pálcát fölöttük, de én természetesnek gondoltam, hogy a Soprontól több száz kilométerre lévő szülői házat megtartom.” „Sokat tűnődtem, mit jelent számomra Sopron. Immáron négy évtizede élek itt, életem nagyobbik része ehhez a városhoz köt. Fiatal fejjel kerültem ide, itt váltak valóra terveim, itt kaptam meg azokat a szellemi impulzusokat, melyekkel teljessé vált az életem. Sok országban jártam, de számomra mindig Sopron volt az a biztos pont, ahová visszatérhettem. Mi lehet Sopron varázsának a titka? Mi az, ami Sopronban megfogja az embert? Mit adott nekem Sopron? Tamási Áron gondolatát vallva: OTTHONT!”
2012. május 8. Hárs József Pro Urbe Sopron-díjas statikus
„Nekem ez a város elsősorban nem egy színes tabló, hanem egy mélységében is kikutatható érdekes, állandóan új és új ötleteket adó csodálatos lehetőség, ahol több száz éves múltra visszatekintő, büszke, jó értelemben vett polgári öntudatot sugárzó embereket ismerhettem meg. Nekem ez a város annyi pluszt adott, hogy ehhez sokszor kevésnek is érzem magam.”
2012. május 15. Nagy Márton, Rácz Tanár Úr életműdíjas középiskolai tanár
„Őszinte szerelmese voltam ennek az úgy szellemiségében, mind természeti adottságaiban, valamint történelmi hagyományait tekintve is varázslatos városnak.” „Többször elmagyaráztam kollégáknak és tanfelügyelőknek egyaránt: a gyerekek akkor fogják érteni, hogy miről beszélünk, ha olyan dolgokat mutatunk be nekik, melyek érdekesek, izgalmasak."
2012. május 29. dr. Csesznák Elemér egyetemi tanár, okleveles erdőmérnök
Mit jelent? „Szeretetet, ragaszkodást, köszönetet és a hűséget a városhoz.”
„Sopronnal álmodtam, a fenyvesekkel, az evangélikus templom harangzúgásával”.
„Sopron, Sopron, sáros Sopron, te vagy az oka mindennek – hogy az Isten áldjon meg!”
2014. március 28. Horváth Sándor a GYSEV nyugalmazott főkertésze, a Virágos Sopronért mozgalom egyik főszervezője
„Nagyszüleim regéket meséltek Sopron szépségéről, az itt lakók vendégszeretetéről, becsületességéről, emberségéről. Mint egy mesebeli városba, úgy vágyódtam ide.” „Úgy lettem soproni polgár, hogy szinte azonnal feladatokat is kaptam a város csinosítására. Mindez ötven éve történt, és ennyi idő egy fának is elég, hogy komoly gyökereket eresszen, nyilván nem vagyunk ezzel másképp magunk sem. Belenőttem Sopronba, boldoggá tesz, hogy szűkebb és tágabb környezetemet színekkel, illatokkal, különleges növényekkel szépíthetem.”
2014. április 03. Kerekes Árpád az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Sóltz Vilmos-emlékérmével kitüntetett aranydiplomás geológusmérnök
„Ma már soproni utcák viselik nevüket. Tőlük nemcsak tudást és szakmaszeretetet kaptunk, hanem elkötelezettséget a haza és természetesen Sopron iránt.” „Mindig nyugalomra, otthonra, békére, biztonságra és barátokra vágytam. Mindezt itt Sopronban leltem meg”
2014. április 11. dr. Csernákné dr. Bertalan Judit, Trefort Ágoston-díjas, történelem–német szakos középiskolai tanár
„Az édesapám szívvel-lélekkel lokálpatrióta volt. Őt minden érdekelte, ami a városban történik. Nyomon követte az új régészeti feltárásokat, a múzeumi eseményeket, a műemléki helyreállításokat, és ezeket rendszerint nekem is megmutatta. Mondhatom, ezzel alapozta meg a város és a művészetek iránti szeretetemet. Édesanyám, a tanítónőként sokak által szeretett Kriszta néni pedig a soproni szokásokról, a hagyományokról mesélt.”
2014. április 30. dr. Földi Judit okleveles faipari mérnök
„Eszmélésem a háború utáni évekre esett, amikor Sopron az elsorvasztásra ítélt városok sorsára jutott. Foghíjas utcák, lakásínség, jegyrendszer, határsáv – ezekkel a fogalmakkal már korán megismerkedtünk.” „Beépültek a foghíjak, megnyílt a Borostyán cukrászda, nagy ütemben tárták fel és hozták rendbe a műemlék házakat, a város feltárta mélyben rejlő kincseit. Folyamatosan épült, s mind máig folyamatosan szépül az én Sopronom. A város, mely elbocsájtott, majd visszafogadott.”
2014. máj. 30. dr. Czuczor Huba urológus és háziorvos szakorvos
„Mintha egy karcos filmtekercset nézegetnék, úgy jönnek elő a gyermekkori emlékek: az ötvenes években sokszor voltunk híján a tüzelőnek, ezért bátyámmal felváltva jártunk segíteni apánknak a Lövérbe tuskózni, rőzsét szedni. Aztán a kirándulások a Tacsi-árokba, ahol akkor még csak forrás volt a tó helyén. Lövér uszodai nyarak, először klottnadrágban, majd később már fecskében. Egy emlékezetes focimeccs a Rákóczi-pályán, amikor a vasút közel állt a döntetlenhez a Puskás Öcsivel felálló Honvéd ellen, de végül 2:1-re kikaptak Stixiék.” „A soproniság számomra egy sajátságos érzelmi kötődés a városhoz, mely útravalót adott az életpályámhoz is, egyúttal irányt is szabott, mércét állított. Ez a város őrzi történelmi és szellemi értékeit, mely nélkülözhetetlen a jövőbe vetett hit megtartásához.”
2014. június 10. Fabó Károly kertészmérnök, Wälder József-díjjal kitüntetett
„Ha a sors azt el is vette tőlem, hogy Sopronban szülessek, de az megadta, hogy itt nőhettem fel, itt élhetek a Lövérekben, gyermekkorom színhelyétől pár száz méterre. Nincs még egy ilyen város, mint Sopron, persze ehhez generációkon keresztül olyan polgárok is szükségeltetnek, akik olyanná tették, hogy ma irigykedhessenek ránk.”
2014. június 13. dr. Takáts Tamás agrármérnök, Pro Aqua-díjjal kitüntetett címzetes egyetemi docens
Nekem, alföldi fiúnak, bezártságával együtt érdekes volt ez a város: lám-lám, itt a mellékutcák is aszfaltosak, mozik, múzeumok, sőt még színház, mi több egyetem is van, meg a Tűztorony, a Lövérek, középkori városrészek, az a két szó pedig végképp rabul ejtett, hogy civitas fidelissima!” „Mindaz, ami akkor számomra újdonság volt, immáron lassan hat évtizede életem szerves részévé vált.”
2014. június 19. Keglovich László olimpiai és magyar bajnok labdarúgó
A mi családunk több generációra visszatekintve is tősgyökeres soproni. „Sportpályafutásom lényegében a Paprétről indult.” „A focit azonban már nem a Sotex-ben, hanem engedve Bodnár Lojzi és Kummer Pluci bácsi csábításának, az akkor NB II-es SVSE-ben folytattam. Ha álmomból fölkeltenek, akkor is elmondom: Vámos, Rajnai, Keglovich, Nyulász, Szabó Szatya – ez volt a csatársorunk.” „Évtizedek óta Győrben élek, de szívben és lélekben mindig soproni maradtam. Megyek haza, mindig ezt mondom, amikor a 85-ös úton Sopron felé veszem az irányt…”
https://zolek.tumblr.com/post/70379031104/100-soproni Farkas Zolek
„Milyen Sopronban élni annak, aki itt született? Sok helyen jártam a világban és most az élet sokszor szólít Budapestre, de számomra a legkedvesebb hely szülővárosom. Minden utcának, háznak, macskakőnek van jelentése.” „Szerintem aki Sopronba költözik, annak igenis tudomásul kell vennie, hogy kötelessége a várost és valamennyi embertársát szeretettel szolgálni. Talán ez a lokálpatriotizmusunk legfőbb eszenciája, tettekkel jobbá tenni a várost, Különben elveszíthetjük a legfontosabb értékünket - ami valóban a hűség és a szabadság városává tesz minket - az összetartást, a szeretetet.”
2014. augusztus 07. Gálosné Merész Zsuzsanna a Zsilip utcai gyakorló óvoda nyugalmazott vezetője
Felsőlövői származású anyai nagyapám, Gráf Samu a Soproni Evangélikus Népiskola igazgatója volt. Széles látókörű emberként, mint az egyház gazdasági vezetője, még a soproni vörösbor, a kékfrankos jelentőségére is felhívta a figyelmet, valamint a Soproni Turista Egyesület elnökeként sokat tett Sopron és környéke fejlesztéséért.
Soproniságomat, büszke lokálpatriotizmusomat elsősorban szüleimnek köszönhetem, akik már korán megismertettek a város és környékének szépségeivel, értékeivel. Gyermekkorom legszebb emlékei a nyarakhoz kötődnek: rendszeresen végigjártuk a nagyapa által kijelölt turistautakat, ha pedig beköszöntött a kánikula, akkor nővéremmel szeltük a Lövér-uszoda sötétzöld vizét.
Mint ahogy Sopronnak, úgy az én életemnek is szerves része a zene. Külön öröm, hogy férjem és lányom is tagja a zenekarnak, ennek megfelelően a családi trióra alapozva a soproni kamarazenélés hagyományának is folytatói vagyunk. Mi őrizzük és visszük tovább a zenekar ötkötetes emlékkönyvét is, mely 185 évet felölelő páratlan kultúrkincs.
Nyugodt szívvel mondhatom, hogy nemcsak szeretem, de ismerem is Sopron jelenét és múltját, és érdekel a jövője is!
A megszólaltatott embereken kívül is sok értékes ember él szeretett városunkban, akik ha nem is itt születtek, de Sopronivá váltak, megélt mindennapjaikban gazdagítják a várost - az itt élő elkötelezett lokálpatriótákkal együtt. Sokan emlékeztek nagy szeretettel nagy tudású tanáraikról, akiknek keze munkája formálta szemléletüket és alakította jellemüket.
„Ha száműztek volna Sopronból, tudom, hogy amikor a vonat ablakából az utolsó soproni ház is eltűnik a szemem elől, megszakadt volna a szívem”. Mühl Aladár